hegedus.jpgApósom nemrég halt meg. Hagyatéka között bukkant a feleségem egy kis füzetre, melyről kiderült hogy dédapja, Hegedűs Lajos füzete volt (A jobboldali, nemrég előkerült képen Hegedűs Lajos és felesége látható, még jóval az I. világháború előtt), melybe verseket jegyzett le 1915 nyarán, frontkatonaként az Isonzó folyó közelében. Íme.

Hegedűs Lajos tulajdonát képezi ez a kiskönyv csináltam 1915 július 7-én a Görczi hídfőnél isten kegyelméből. Ha eltévelyedne kedves barátom szolgáltasd kezemhez vagy az családomhoz. Címük ez

Hegedűs Lajosné
Csongrád megye Szentes
Rákóczi Ferencz utca 179

az enyém pedig

Hegedűs Lajos
Feldkanonen regiment No 23
Batri 5. an feldpostamt 320

Születtem 1874. évben Csongrád megye Szentesen.

1895-beli katona vagyok.

Kelt 1915 július 8-án. Görczi híd és az Isonzónál.


Erdő mélyén a sziklás hegy tetején
de sok talján veszti ott az életét.
Kell is neki mert sok az ellenségünk
Magyar fegyver nem kíméli meg őket.

De sok fegyver eldurrant már
A hídnál. De sok talján anya sír
Már mennyi özvegy mennyi gyermek
Sír otthon. Ki az atyját ki babáját siratja.

Sötét az éj gyászolja az holtakat
Sűrűn halik jaj istenem jaj
Nekem vérző sebem ki fog azt
Bekötni. Soká virrad soká jönnek el értem.

Majd eljön az orvos úr meg az
Pap. Holttestemet beszenteli
Ujja. Visznek a szanitécek az
Sírhoz nem lát engem sem az
Anyám sem az babám többé.

Görcz városa a völgyben van
Környes körül hegy öleli
Közepén van az vár körülötte
Van az fala. Olasz ágyú nem árt néki.

Sebes folyó az Isonzó
Kék az vize mint tengeré.
Babérfa van körülötte
Fügefával elvegyítve.
Terem is ott mindenféle
Füge babér citrom narancs.
De az virág legbővebben.
Kell is az ott hagy teremjen
Magyar sírra azt ültetnek.

Majd eljön még az az idő
Rózsát terem a sírhalmom
Ha valaki megtekinti
Könnye csordul az szeméből.

1915 július 9-én Görczben [Svarom?] mellett írtam
Hegedűs Lajos


Zúg az erdő mert dörögnek az ágyúk
Aki hallja búsan tekint az égre
Én istenem de szomorú az élet
Itt kell nékem még meghalni az éjjel.

Hadd bújik az szép nap az homályba
Sóhajomat küldöm én még utána
Én istenem megvirrad-e valaha
Süt-e még rám a pirknek a hajnala.

Hegyek mögül bújik föl az holdvilág
Én istenem de szomorúan tekint ránk
Zúganak meg búganak még az erdők
Mert az ágyúk hasítják a levegőt.

Mikor megyek éjjelenkint pihenni
Rágondolok arra a szép családra
Aki engem könnyes szemel vár otthon
Kedves atyánk látunk e még valaha.

1915 július 10-én Görczi hídfőnél


11-nek meghasadt az hajnala
Nem aluszok mint az őrzők angyala
Várva várom a napnak az feljöttét
Jön-e fecske jön-e madár e tájra.

Jön egy madár igen igen szomorú
Kérdem tőle te kis madár mért vagy
Olyan szomorú visszatekint csak azt
Mondja te is az vagy jaj istenem igaza van őneki.

Jön egy fecske estefelé fekete gyász
Van az hátán körül körül repül a dekung-
nál meg visszajön rátekintek.
Szomorúan csicseregve azt mondja
Jöjj közelebb hoztam én egy levelet.

Mikor bontom az levelet a kezeim
Reszketnek a szemből sűrű
Könnyek erednek elolvasom csókolom
Az levelet jaj istenem hol van az én kedvesem.

1915 július 11-én Görcz hídfőnél


Én istenem de dörögnek az ágyúk
Hull az gránát meg az srapnel egyaránt
Kimennék én feltekintni az égre én istenem
Mért nem áll már ennek véget.

Jó is volna már énnékem meghalni
A föld alatt örök álmot pihenni
Nem rebegnék nem fájna az én szívem
Piros rózsát teremne a sírhalmom.

De sok rózsa de sok virág megszárad
Kit az srapnel kit az golyó eltalál
De az isten rávigyáz az árvákra
Az atyjukat nem veszi el azoknak.

Ha eljön az alkonyat tedd imára kezedet
Sóhajts egyet fohászkodjál érettem
Hogy az isten tartsa meg az életem
Meghallgatja ha szívedből kívánod
Boldogságod énbennem lesz örökre.

1915 július 12-én Görczi hídfönél srapnel és gránát hullás közt írtam


Megérik az fügefának gyümölcse
Jaj az szívem amég élek éretted
Hogy ne fájna mikor látom a madárt
Csókolja az párját hazatalál.

Kerek erdő van a hegyen
Az van az Görczi hídfelet
Az takar el mindenfélét az menti
Meg életünket alant vannak az tömegek
    várjuk az olaszok jöjjenek.

Nem mer jönni mert félti az életét
Csak az ágyú golyójait küldheti
Éjjel nappal bombázza az állásunk
Este jönnek hanem látja senki sem.

Jött az posta mai nap is rendesen
Hozott nékem a babámtól levelet
Piros levél fekete az betűje
Csókját küldte benne az én kedvesem.

1915 július 13-án Görczi hídnál az hegyen


Ferenc József Magyarország királya
Öreg ő már nem mehet az csatába
Pedig ő még ma is nagyon szeretné
Ha a tábort ott ő maga vezetné.

De hát ezt már mi őtőle nem várjuk
Mi vitézei tőle ezt nem kívánjuk
Harcolunk mi őérette halálig
Essünk el bár mindannyian egy szálig.

Megmutatjuk nem vagyunk mi olyanok
Mint az gyertya kit el lehet oltani
Kiderítjük hogy az magyar nem gyáva
Bátran kiáll ha kívánja hazája.

Magyarország szép terület
Ez kéne az ellenségnek
Ha kívánja kap belőle
Mint az orosz úgy nyög tőle.

1915 július 14-én kelt az Görczi hídfő mellett egy kis házban.


15-nek beborult az hajnala mert
Az olasz ágyúknak az füstje feketére
Festette. Villámlása kilátszott az setétben
Szegény katonáknak de sokat kell szenvedni.

Estefelé megérett az gyümölcse
Magyar ágyúk megszólaltak egyszerre
Búva mennek a völgyeken keresztül
Sír az talján ha meghallja ezeket.

Éjféltájban repülnek a rakéták
Korom sötét váltja fel az éjszakát.
Nyugvóra tér minden ember
Csak az ágyúgolyó bömböl.

1915 július 15-én
Görczi hídnál fent a hegyen egy kis házban
    Hegedűs Lajos


Csendes éjnek sötét az éjszakája
Én istenem de soká üt az szabadság órája.
Millió ajk sóhajt már rég azért
Végefelé van-e már az én időm.

Nagy felleg van az tengeren
Hajtja aztán szél felfelé
Őrző angyal is jön fel vele
Ki megőriz itt bennünket.

Itt az vihar dörög az ég
A dekingban foly már az víz
Benne járunk benne alszunk
Az olasztól mégsem félünk.

Hajnal felé van az idő
Az ágyúból megy már az golyó
Bömbölve jár mint az bika
Elfut az talján mint a kutya.

1915 július 16-án az Ivarom közelében szép virágos kert közepén


De szép erdő de szép hegy
Takar minket messzire
Isten ne vedd el az fákat
Rajta meg az ágat azon meg az levelet.

Esik eső csak úgy zuhog
Nincs takaróm kisangyalom
Derekaljam apró kavics
A takaróm letört fagaz.

Fúj az szellő búg az golyó
Fáj az szívem kis kis angyalom
Majd meggyógyul ha meghalok
Görcz mellett lesz az sírhalmom.

Nem lesz nagy dísz az sírhalmon
Rozmaring lesz a keresztem
Mellette lesz hat árvácska
Előttem lesz gyászos rózsa.

1915 július 20-án Görcz városban


Csókot repítsen fehér galambnak az szárnya
Jöttödet hét kis száj tudom nagyon várja.
Hat kis család szája meg az édesanya drága piros szája
Remeg rajtuk csak mint virágon a harmat
Csók te légy a pillér híd amelyen száll át
Kösd össze szívünknek színes szivárványát
Színes szivárványon csengö mesék mennek
Csillingnek halkan hat kicsi gyereknek.

Csillingni csend csend aludni kell szépen
Virraszt az apátok fekete éjfelen Görczben
Fegyver a kezében száz veszély les rája
Őrizd meg meg istenem szegényt minden veszélybe.
Titeket anyátok gondos keze ápol
Görczben villannak az ágyúk isten keze óvja
Viharos felhőség az ő hazája.

Jaj ne ess már eső meghűlnek szegények
Gránát bontj vörös tűzszemű virágát
Vihar fel ne ébreszd ne riaszd az álmát
Elaltatnám szegényt a két karom közt is.

1915 július 21-én Görczi fájerstelungba
    Hegedűs Lajos


Csilling csend csend jaj meg ne halljátok
Kürt recseg dob pereg most megy az apátok
Szurony erdők mélyén sanda halál várja
Piros rendet terít suhogó kaszája.

Csend csak aludni kell szépen
Aranyhalak úsznak nagy tó közepében
Békakiráj trónol kristály palotája
Kagylóból az tornya gyöngy a koronája.
Nincsen csúnya halál nincsenek is ágyúk
Béka vitézeknek sásból a ruhájuk.

Tündér leányok sietnek a csókkal
Nem buggyan a vére a lehanyatlónak
Nem hördül a melle nem hallik a jaja
A halált vérmezőn szótalan fogadja
Úgy ahogy a régiek mondják sok ezer éve
Lefeküszünk csendben nagy rét közepében
A körülöttünk messze pipacsok fakadnak
De szép is de jó is itt a halottaknak.

1915 július 22-én Görcz mellett az fájerstelungban


Aludjatok aludjatok drága szép családom
Virraszt az apátok sötét éjszakákon
Álmaitokat őrzi félve ügyel rátok
Kedves jó apátok itt is a ti katonátok.

Nézzetek az égre felhők hogy robognak
Tábortüzek égnek fodros annak a lángja
Fénylenek az tűznyelvek haragos az isten
Suhog az véres kardja élesre fenve
És ott ahol mesze a menny meredélye
A földre omlik a sok olasz vére
Sugár övezeten megy az ágyúgolyó az égen
Sarkantyús húszárok fehér paripája.

És mind vezet még egy más paripát is
Leérnek az rétre eloszlik az had
Hosszú véres kardjukat az hüvelybe zárják
A fűágyon fekvő halottakat látják
Akit vagy kard vagy puskagolyó talált
Vagy az ágyúgolyó terített le íme felébrednek
És nyeregben szállnak és vissza robognak,
Az titkos úttján az éjjeli égnek.

1915 július 23-án Görczi fájerstelungba
Délután 2 órakor


Szólít a haza magyar fiú vagy te harctérre hoztalak
Bimbó lelkednek itt kell elhervadni
Ragyogjon rád a büröknek halála
Mint vérző férfiszívek hajtanak
Füled így az be bús, ajok visszhangját
Golók sírását, ágyúk mély búgását
Lásd hogy az jövőt véráztatott sárral tapasztják
Hogy majd akik jönnek éltüket vígan éljék
Lásd mindenünket játszunk csalfa kockán
Hogy a nagy élet tietek legyen
Halált kapva és bús végzetet osztván
Serked a vérünk az éles fegyveren
Mert nem akarjuk hogy iga törje válunk
Azoknak kiknek miattunk életet
A szolgaságot mi éltünkkel lezárjok
S akik még ezután születnek egy
Új világot élnek.

1915 július 24-én Görcz mellett
az fájerstelungba
    Hegedűs Lajos


Itt minden híg oly híg oly rezgő
És minden oly bizonytalalan
Reng azaz magbolt tükrös fodra
Mint az ólmos ágyú és az himbál a nagy folyam.

A gém madár úgy hintál alatta
Mint karcsú csónak az friss habon
Búg a motornak zengő ajka
Nagy csodákat művel a hegy alatt.

Csodák alattam csodák fölöttem
Köröttem minden oly csodás
Fölkelt még az rög is szárnyakat emelt
hogy szegény halottak pihenjenek alatta.

Lent szépen lent még mélyebben
Ott élt kinek már vére a porba dőlt
Még itt velem aki él az a ég felé tör
Repülünk repülünk az ég alatt mint a gémmadár.

1915 július 25 Görczi hídi fájerstelungba 3 óra 25 perc


Az éj kivirrad az titkok felderülnek
Magas hegyek ormán mindenütt fém ragyog
A felhők takarják itt is az holtakat
Mi várjuk a diadalmas jó napot.

Menyeknek országa isten az királya
Kormányozd el tőlünk az ágyúgolyókat
Teríts a fényes napra homályt
Térjen nyugvóra minden fűszál.

Sötétben villámlik felhőkön keresztül
Süvítő halállal a őrző angyal is
Megmenti éltünket istennek
[jobbkeze?]
Emelkedjen imára ajkatok.

Zöldellő bokorban sötét alak látszik
Fügefa takarja azért nem látszik
Porba folyt a vére a hazája földjén
Nyitva áll előtte menyeknek országa.

1915 július 26 Görczi fájerstelungban isten jóvoltából
    irta Hegedűs Lajos


Ma egy éve hogy eljöttem hazulról
De szeretnek már itt nem lenni
Jaj de szeretnék menni menni
Azokkal akik most itt meg halnak.

Mennyien hullnak tűnnek a föld alá
De mehetnék kísérőjüknek útitársnak
Menni a földön túlra itt dűlnek
Vesznek illanak halnak úsznak szálnak
Halkan nyargalnak egy részünk túl
Jár már ezen az világon ó férfiak
Fiak legények hol vagytok várjatok
Elérlek ott az másvilágon úgy húz az
Szívem utánatok a másvilág füvén
vidulni hol minden vár és minden
[vdotban?]
Hol minden szép és minden jó és cseng zeng
Az igazi élet s kitérnek az aranybárányok
S ott vár az úton kit imádok virág
Felhők alatt az árnyékba nyitja
Karját angyal szerelmével csók és
Sikoly között lelem boldog szívemre
Zárva lelem a családom.

1915 július 28 Görczi hídfönél
Hegedűs Lajos


Sötét az éjszak e gyászfátyolon át
Nem látod az napnak aranyos sugarát
Pedig közel van már az hasadó hajnal
Elterül az égen fényes ragyogással
De a te éjjeled nem követi reggel
A napot is csupán megérzed kezeddel
Oh de e nagy veszteséget ne sirassa senki
Tudja meg mindenki hogy az hazáért van ez.

Nem örül a szíved büszke rózsaszínen
Nem pihen az szemed liliom fehérjén
Hiába szép másnak erdő mező zöldje
Hiszen nem foghatod kinyújtott kezekkel
De azért a természet nincs elzárva előtted
Virágillatában megújhoda lelked
Ó hát veszteségét ne sirassa senki
Az hazáért kellett ennek így lenni.

Gyermekeid arcát nem látod már soha
Fáj az lelked ha rá gondolsz vissza
Azt a cseppnyi cseppet azt az legkisebbet
Új vendég a háznál sohasem ölelted
Szemed előtt láttad az kis mosolygó arcát
Fájó veszteségét ne sirassa senki
A hazáért ha kell meg is tud halni.

Édes kicsi párod drága feleséged
Imába foglalja este
[véggel?] neved
Hosszú téli napon az kis ablak előtt
Szorgos munka közben várja a hazajöttöd
S bár te nem láthatod a dolgos két kezet
De kebleden érzed forró ölelését
Azért sem sirassa veszteségét senki
A hazáért ha kell tudjon meg is halni.

Nem veszett el minden ha a szemed veszett
Hisz finomabbá vált harchoz szokott kezed
Tapogató ujjal vígan foly az munka
S amit vele szerzel nem mint alamizsna.
Lehet hogy szukösebb ezután az kenyér
De jobb ízü mint akit a harctéren kerestél
Ó a veszteséget ne sirassa senki
A hazáért kellett ennek így lenni.

1915 augusztus 21-én az fájerstelungba
Görcz város mellett Hegedűs Lajos


Lakozik valaki odafent az égben
Ki nem hagy el téged bajban szenvedésben
Aki megszámlálja arcodon az könnyet
Kegyelmébe veszi az vergődő lelked
S mit elrabolt tőled az ádáz gyűlölség
Visszaadja másként százszorosan az ég
Bármi veszteségét ne sirassa senki
A hazáért ha kell meg is tudjon halni.

Ne vádold az istent gondolatban szóban
Viseld a keresztet türelmesen szótlan
Nehogy az átokkal elveszítsd az urat
S lelkedet kínozza szemrehányó tudat
Ne hadd hogy az lelked a porba hulljon le
A hit erős szárnya istenhez emeljen
És most veszteségét ne sirassa senki
Hazánkért tanulj meg csöndösen szenvedni.

1915 augusztus 21-én az
Görczi fajerstelungban az
hídfő mellett
    Hegedűs Lajos


Könnyű hajó ringó vízen
kilenc sápadt vitézt viszen
kilenc komor vitézt viszen.

Szemükben ég az háború
sötét lánggal fáradt ború
a szenvedésből koszorú.

Őket nézik kicsik nagyok
s kelnek körül halk sóhajok
Sok szembe kósza könny ragyog.

Virágos tarka úrinép
Mindannyi ép mindannyi szép
Derű a gond nyomába lép.

Hullámok színes fodra ring
Kéklő partok virága int
Bús hősöket felejti mind.

Csak egy kicsiny kislegény
Papír csákóval a fején
Csüng még a harcosok szemén.

Játék kardjával oldalán
Kapja magát elébük áll
És nagy peckesen szalutál.

1915 augusztus 21-én Hegedűs Lajos


A hősök szíve megremeg
Ölbe kapják a gyermeket
Kis magyarunk az ég veled.

Jó nagyra nőj te csöpp legény
Ti értetek hull most a vér
A mosolygásod kincseket ér.

S könnyű hajó ring a vízen
Kilenc piros vitézt viszen
Kilenc vidám vitézt viszen.

Vége

Borús az ég sötét az éjszaka
Kedves babám de messzi vagy éntőlem
Hosszú éjen hosszú napon fáj az szívem
Jöjj közelébb ha lehet gyógyítsd meg a szívemet.

Én elmennék hogyha madár lehetnék
Sötét éjben nem látna az ellenség
Ablakodban elmondanám versemet
Jöjjél ki hát kedves párom ha szeretsz.

1915 augusztus 22-én Görczi
fájerstelungba Hegedűs Lajos